2014 van, január 22-ét írunk, délután. Az eső esik, napok óta szinte folyamatosan szemerkél, a táj ázott, pocsolyákkal teli, a lábbelik 

pedig különösen sokat szenvednek most a képlékeny föld ragaszkodásától. Persze mennyivel szebb lenne ez a januári nap is, ha a szürke eső helyett a tél patyolat hóval boldogítana minket...vagy akár latyakkal.

Szinte teljességgel biztosra veszem, hogy ti akik itt jártok, ezt olvassátok, valószínűleg nem ez az első ilyen jellegű blog amivel összefutottatok az interneten. Végtére is manapság nagy divat lett az ,,erőltetett elvontság és egyediség", és ha jobban belegondulunk nem csupán a személyes oldalak körében, de magában az életben is. Én erre nem törekszem görcsösen, hisz ha úgy lenne, én is elvesznék abban a tömegben, aki ,,egyedi szeretne lenni". Oldalammal csupán önmagamat szeretném kifejezni. Persze mindezek mellett azért boldog vagyok, hogyha esetleg sikerül egy olyan blogot alkotnom, amit az emberek örömmel illetnek a ,,különleges" vagy éppen a ,,sajátos" jelzővel.

Szeretném még így a bevezetés végére megjegyezni, hogy a bejegyzéseim általában lesznek olyan hosszúságúak, hogy ajánlhassam mindenkinek a ,,bővebben" link használatát.

....Kivétel a mostani esetben. Jelenleg csupán ezzel a rövid bevezetést tudom felmutatni. Végtére is a szürke hétköznapok-egyelőre- nekem sem hoztak most semmi említésre méltót, és azt hiszem, nem lehetek ezzel a ténnyel egyedül a földön. 

Kalán